A második trimeszter tényleg eléggé eseménytelennek tűnik eddig. Még nem akkora a pocakom, hogy az esetek nagytöbbségében zavarjon, így néha sikerül egy kicsit meg is feledkeznem róla. Ha fekvő vagy ülő helyzetben vagyok és a baba se mocorog épp, akkor nemigazán jut eszembe. Egészen addig, amíg ki nem találok valamit, amihez sürgősen fel kell(ene) pattannom. Ilyenkor rögtön jön a fékező tényező, ugyanis az elmúlt hetekben egyre inkább nehezebb a felkelés. Hol itt nyom, hol ott húzódik. Ettől bármire alkalmas vagyok, csak épp a felpattanásra nem. Ilyenkor magamban szinte mindig felteszem a kérdést (és már hangosan is egyre többször), hogy vajon mi lesz később, amikor már igazán nagy lesz a hasam?? Néha már csak nevetni tudok magamon, sose hittem volna, hogy ilyen nehézkessé válok valaha is. :)

Tegnap este előszedtem a hordozókendőt, gondoltam itt az ideje gyakorolni a kötési módokat. A bölcsőtartással kezdtem. Szépen haladtam a papír szerint, már elsőre is egész jól sikerült. Persze ki kellett próbálnom, hogy hogy kell beletenni a babát. Ehhez egy lila plüss elefánt volt a segítségemre. :D Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy egy igazi babával kell. Úgy vettem fel a kanapéról, ahogy azt a szülésfelkészítőn tanultuk. Beleigazítottam a "babát" a kendőbe, gondosan figyelve arra, hogy az orrmánya még kilógjon belőle, hogy rendesen kapjon levegőt. :D
Még vagy háromszor megismételtem a kötést. A második alkalommal már csak a csúszó csomóhpz kellett belelesnem a leírásba, szóval úgyérzem fejlődőképes vagyok. :) Úgy gondolom, hogy az elefánt hordozásigényét maradéktalanul sikerült kielégítenem erre a hétre, így a következő gyakorlást csak a jövőhétre tervezem.