Miért is kezd az ember írni? Valami érdekes történt vele? Valamin nagyon jár az agya és így keres megoldást? Netán unalomból? Egyéb lehetőség?

Ha valami bánt, ha valami foglalkoztat és épp nem szívesen osztanám meg senkivel a gondolataimat, akkor rendszerint tollat és papírt ragadok és írok, csak írok és írok. Az első mondatok rendszerint elég kuszák. Olyasmivel kezdem, hogy "na és most elkezdem leírni a gondolataimat" vagy "nem biztos, hogy az összes mondat fedi a valóságot" stb stb. Ilyenkor azt szoktam érezni, hogy ezzel felmentést adtam magamnak az elkövetkező sorok/oldalak tartalma miatt. Aztán csak dőlnek a gondolatok. Csapongok egyik témától a másikig, majd vissza-vissza kanyarodok az eredeti gondolatmenethez. A végén már azt veszem észre, hogy egy valaki jár az eszemben, valakinek meg fogom mutatni az irományt és én épp egy neki szóló levelet írok. Van, hogy jobb, ha nem olvassa el az illető, mert csak sértődés vagy bánat lenne belőle. Van, hogy úgy érzem, ezt most mindenképp el kell olvasnia a címzettnek, akármennyire kusza is. Előfordul, hogy nem kellne, de mégis megmutatom neki.

Hogy ezt most miért írtam le? Talán mert történ velem valami érdekes? Vagy csak egyszerűen ez járt most a fejemben? De lehet, hogy csak unatkoztam? Van még egyéb lehetőség?